Edzéshez, futáshoz és kocogáshoz kínálunk cipőt, ruhát és kiegészítőt.
Felnőtt, ifjúsági és gyerek méretekben nagy raktárkészlettel.
(SAUCONY-ASICS-NIKE-ADIDAS, AthicSport)
www.futobolond.hu Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. 72/437 878
Edzéshez, futáshoz és kocogáshoz kínálunk cipőt, ruhát és kiegészítőt.
Felnőtt, ifjúsági és gyerek méretekben nagy raktárkészlettel.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., ÁRPÁD Üzletház , Kertváros Tel.: 72/437 878
2016. 05. 28. X. Nemzetközi ULTRABALATON, Csak egy kör a Balaton körül! 30:21:54. óra alatt lefutva.
Csak egy kör a Balaton körül! Merész vállalkozásnak tűnt, amikor elhatároztam, hogy ezt én is megcsinálom, de hála az égieknek, sikerült! Nagyon nehéz szavakkal kifejezni milyen érzés.
Elsősorban hálát érzek mindenért, csodálatos segítőim voltak, akik nélkül lehetetlen vállalkozás lett volna mindezt végigcsinálni. Köszönet a családomnak, feleségemnek, Margitnak, akik végig támogattak a felkészülésemben, és nagyon izgultak míg célba nem értem. Külön hála és köszönet Pataki Attilának, aki kerékpáros kísérőm volt a 221 km-en. Tudni kell, hogy a kerékpáros kísérő feladata iszonyúan nehéz. Lassan haladni végig egy futó mögött, figyelni szinte minden lépését, frissítést biztosítani, útvonalat figyelni, hogy véletlenül se tévedjen el. Attila mellett teljes biztonságban éreztem magam, tudtam hogy minden szempontból rá bízhatom magam. Csak a futásra kellett koncentrálnom, ez hihetetlenül megkönnyítette a dolgom. Ezen kívül volt egy autós kíséretem is, ami az egyéb dolgokat hozta, amely nem fért el a kerékpáros táskába. De igazából az autóra azért van szükség, ha a futóval valami okból kifolyólag baj történik, vagy feladni kényszerül, akkor kéznél legyen, és ki mentse a bajból. Nagy örömmel töltött el, hogy az autó kíséretet nagyfiam, ifj. Varju Vilmos és egy nagyon kedves futótársam, Csuka Laci vállalta el. Az a hihetetlen kitartás, segíteni akarás, amit éreztem bennük, hihetetlen erőt adott nekem.
Mikor a Balaton északi partján haladtam, kezdett már jó meleg lenni, Vilcsi és Laci megjelentek egy zacskó jégkockával, ami akkor szinte életet mentett. Végig figyeltek rám, el sem olvadt a jég a nyakam körül, már hozták a következő adagot. Futás közben utolértem egy illetőt, aki jeget szorongatott a kezében, és kérdezte tőlem, hogy „kérek e jeget?” - nemrég kapta az út szélén két sráctól, amit sosem felejt el -, mert annyira jólesett neki. Köszönöm, van nekem is. Kérdem tőle, azok a mikrobuszosok? Mondja igen, azok. Ja, őket ismerem, tényleg rendesek! Aztán elhaladtunk egymás mellett. Így, aztán egész jó állapotban sikerült átvészelnem a nagy hőséget. Nagy erőt és bíztatást kaptam a mindkét sráctól, miközben a Vilcsi fiam rendületlenül készítette a fotókat is.
Nagyon jó érzéssel töltött el az is, hogy Kovács Dávid és az őt kísérő Klippel Péterrel is többször találkoztam, Ők szintén bólyiak, és nagyon szurkoltunk egymásnak. Nagyon örültem Dávid szüleinek, akik a frissítő állomásokon, vagy épp az útszélén várták Dávidot szendviccsel és mindenféle finomsággal kínálva őt és engem is. Óriási erőt tud adni az, ha az ember azt érzi, hogy mellette vannak, támogatják, őszinte érdeklődéssel figyelik az útját és szurkolnak neki. Pataki Attila a kerékpáros kíséret mellett időközönként megosztott pár képet, hogy merre járunk éppen. Néha motivációként felolvasta, hogy ki, mit üzent, és hogy milyen sokan szurkolnak nekünk. Ezek óriási hatással voltak rám, a nagy meleg ellenére libabőrős lettem és a könnyeimmel küszködtem. Nagyon köszönöm minden ismerősömnek és barátomnak az együttérzést és a bíztatást! Sosem tapasztaltam hasonlót, mint akkor! Egységesen magam mellett éreztem a FutaPécs SE csapatának a biztatását, mindig érdeklődtek Attilától hogy mi van velem, hogy bírom?! Nagyon sok ölelést és szeretetet éreztem, ami minden nehézségen átsegített. Csuka Lacinak, külön hálával tartozom, hogy a kocsi kíséreten kívül a futásával is támogatott. Úgy 90 km megtétele után, már néha kissé nehézkesen szedtem a lábaimat, ekkor jött Laci. Be ált mellém futni, hogy ne egyedül fussak. 40 km tervezett, holott még sosem futott ennyit. Nagyon örültem neki, szinte új erőre kaptam tőle. Majd ezen túl, később még 15 km-t jött velem. Negyed balatoni távon keresztül futottunk és tartotta bennem a lelket (55 km). KÖSZÖNÖM Laci, és egyben gratulálok is neked ezért a teljesítményért! Lassan pirkadni kezdett, és már jócskán a déli parton haladtunk. Új erőre kaptam, ahogy megláttam a Balaton szép víztükrét a felkelő nap fényében. Már csak 80 km van hátra, nyugtatott meg Attila. Ekkor már néha robottá változik az ember, az agyam kikapcsolt és alig észleltem a körülöttem történteket. „Csak” futottam. Attilának többször kellett figyelmeztetnie, hogy nem arra megyünk, hanem erre! Majd később én próbáltam őt szóval tartani, mert rátört az álmosság, és ettől szenvedett. Átvészeltük! Fogytak a km-k. Nagyon vártam, hogy elhagyjuk végre Balatonboglárt. Közben Attila motivált ismét, hogy rengetegen bíztatnak, és kitartás kívánnak, ettől ismételten új erőre kaptam. Ekkor már éreztem a cél közelségét. A 210. km-nél, nagyfiam, Vilcsi is beállt velem futni, hogy a maradék utamon segítsen nekem. Ekkor éreztem először, hogy meglesz! De csak óvatosan mertem kimondani, mert tudtam, hogy csak akkor van vége, ha a célba érek. Addig meg sok minden történhet. Egy izomgörcs, egy húzódás vagy bármi. Sajnos többen jártak így, akik hasonló sérülésekkel közel a cél előtt kénytelenek voltak feladni. Bele gondolni is rossz! 3 km-el a cél előtt éreztem, hogy valami őserő kerít hatalmába, és mint a mágnes húz a cél felé. Fiam rám is szólt hogy lassítsak már, mert már ő sem bírja a tempót. Itt már el mertem hinni, hogy beérek! Az örömkönnyeket éreztem a szemem sarkában, a torkom is elszorult. BEÉRTEM! Mindenki szeretettel, nagy öleléssel fogadott, majd Pataki Attilára néztem, és elsírtam magam én is! MEGCSINÁLTUK! Köszönetet és hálát érzek a szívemben sok-sok ember felé!
Józsi! Inhoff Józsi! Köszönöm neked hogy anno bevezettél a futók világába, rajtad keresztül megismerhettem és bekerülhettem a FutaPécs SE kis csapatába. Ahol a Futás ÉLETFORMA, a tisztelet és a barátság alap! Köszönöm a FutaPécs SE minden tagjának az elismerést, szurkolást! „Kicsi” fiam, Vilcsi és Csuka Laci! Hihetetlen sokat segítettetek, hála nektek érte! A családtagjaim, barátaim és ismerőseimnek is köszönök minden együttérző támogatást.
Pataki Attila! Köszönöm! Megcsináltuk!
Többen kérdezték már tőlem, hogy miért csinálom mindezt?! Se leírni, sem elmondani nem tudom! Megélhettem, és ennek örülök és boldog vagyok!
Hálás köszönet a Szervezőknek a lehetőségért!
Hasonló érzést mindenkinek!